A magyar politikai-matematika első tétele valahogy így szólna (már ha lenne):

Ha téged a bosszúvágytól elvakult nyugdíjas szavazók, akiket egy tál rizs ígéretével csaptál be, megbíznak egy vidéki város vezetésével, holott sem vezetési-, sem pénzügyi tanulmányokat nem végeztél, szakmai tapasztalatod nincsen, akkor meddig adósíthatod költségvetésedet anélkül, hogy neked még ne jutna fizetés?

Megoldókulcs:

Addig, ameddig a bevételek, osztalékok és normatívák összege meghaladja a hiteleid kamatait.

Épp ezért merülhet fel, a város legalább 80-as intelligenciahányadossal rendelkező 1/3-ában, hogy akkor mi a jó fenéért, akarja a városvezetés a jelenlegi működését újabb felvett hitelekből finanszírozni. És merülhet fel az V. kerületben banki managerek fejében is: Miért adjunk hitelt egy városnak, aki a jelenlegi hiteleit sem tudja visszafizetni? Mi lehet az a hatalmas növekedési lehetőség, egy hanyatló város számára, ami lehetővé tenné, hogy a nagyobb kamatterhet is probléma mentesen fizesse? Mi fogja megakadályozni az elvándorlást, a munkahelyek megszűnését, a közintézmények leépítését? Miért ne dönthetne úgy egy bank, aki a betétesei pénzéért felel, hogy nem futja ezt a kockázatot, és nem finanszírozza már tovább a várost? Miért ne dönthetne úgy az itt lakó, hogy most már elég volt, elköltözök, hagyjuk magára a képviselőket, gyárosokat, és egyéb oligarchákat? Miért, miért ne?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.